A
MAGYAR ORSZÁGOS HORGÁSZ SZÖVETSÉG
KÖZLEMÉNYE
"A 2017. évi CCV. törvény [Hhvtv.] 157. §-a iktatta be a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. CII. törvény módosításaként az alábbi új rendelkezést, amely 2018. január 01-től lépett hatályba [37. § (4)]: „A haltermelési létesítményen a hal kifogása és a halfogásra irányuló tevékenység horgászat esetén állami horgászjeggyel vagy turista állami horgászjeggyel e törvény rendelkezéseinek betartásával folytatható”.
Mint ismert, eddig a törvény csak a halgazdálkodási vízterületekre tartalmazott ilyen előírást. Az elmúlt pár napban e hiánypótló szabályozás egy NÉBIH által kiadott felhívásokán az érdeklődés középpontjába került, ugyanakkor kommunikációja kapcsán egyidejűleg számos pontatlan információ, téves következtetés is megjelent, így a Magyar Országos Horgász Szövetség jelezni kívánja a következőket:
Magyarországon a horgászat joga feltételekkel megszerezhető személyi jog, így fő szabály szerint - a közlemény tárgyának nézőpontjából most itt nem felsorolva az egyéb követelményeket - az a horgász kaphat Magyarországon állami jegyet és fogási naplót, aki az alapvető jogszabályi, halfelismerési ismeretekkel rendelkezik, s nem áll az e tevékenységtől való eltiltás hatálya alatt. Egyértelmű, hogy a jogosultakra a tevékenység gyakorlásához szükséges okmány tekintetében ugyanaz a szabály kell, hogy vonatkozzon minden vízterületen - hasonlóan a vadászat szabályozásához, vagy az autóvezetés esetében a gépjárművezetői engedély megszerzésének kötelezettségéhez.
A haltermelési létesítményen (ismertebb, szűkebb megfogalmazásban: halastavon) történő horgásztatás engedélyezésének joga ugyanakkor a hasznosító magánszemély, vagy gazdasági társaság [tulajdonos, haszonbérlő, üzemeltető] kizárólagos joga, így szabadon dönti el, hogy ezt a térítésköteles szolgáltatást biztosítja-e, illetve ha igen, akkor milyen anyagi feltételekkel biztosítja a horgászok számára.
Fontos megjegyezni az a tényt is, hogy jelenleg több - köztük számos állami tulajdonú is - termelő halastó halgazdálkodási vízterületnek minősülő víztározónak, illetve több víztározó viszont a rajta folytatott, bejegyzett halgazdálkodás ellenére halastónak van nyilvántartva, így a víztípus szerinti besorolások és az eddig ennek megfelelően megállapított szabályok nem voltak egyértelműek. Mindez azzal járt, hogy a hatósági ellenőrzési gyakorlat szerint egy bizonyított szabálytalanság esetén is mentesülhetett az elkövető a jogkövetkezmények alól, sőt a horgászattól eltiltott személyek is sokszor éppen e vizeket keresték fel, mivel itt ez a tény - a bevont horgászjegy ellenére - nem került napvilágra.
Tény, hogy a legtöbb felelős halastó-tulajdonosnak, üzemeltetőnek eddig sem okozott gondot a most rögzítendő szabályok betartása és betartatása, mivel eleve érdekük az, hogy a vízterületeiken is a becsületes sporthorgászok hódoljanak szenvedélyüknek. Mindezek okán a törvényjavaslatot a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet is támogatta.
Az jelenleg is kevésbé ismert, hogy a magántulajdonban lévő úgynevezett „horgásztavak” sem mentesülnek az egységes szabályozás hatálya alól, így az ennek ellentétét kihangsúlyozó, megtévesztő hirdetéseket nem szabad hitelesnek elfogadni, mivel a jogosulatlan horgászat ténye mindenhol a halvédelmi bírság kiszabását és a horgászjegy váltásától történő eltiltást vonja maga után.
A most hatályba lépett, a napi gyakorlat igényeiből táplálkozó jogszabály változás - helyesen - bezárta annak a lehetőségét, hogy az eltiltott horgászok így kapjanak alternatív lehetőséget, illetve megakadályozza, hogy a vizek átminősítése egyéb, nem a Hhvtv. szellemisége szerinti célokat szolgáljon, vagy esetleg az itt folytatott horgásztatás halelviteli, gazdasági eredménye kikerüljön az ágazat látóteréből.
Ez minden sporthorgász és vízkezelő, hasznosító közös érdeke is!